A Szitakötő ökológiai és művészeti folyóirat 6 éve van jelen az iskolánkban. Szakköri keretek között 4 éve dolgozunk vele. Az idei tanévben is sok tanulót vonzott ez a lehetőség, ezért két csoportban, két időpontban, de azonos tematikával dolgoztunk. Túlnyomó többségben 2-4. évfolyamos tanulók alkotják a tagságot, de vannak felső tagozatosok is mindkét csoportban. Összesen 40-45 fős létszámmal működünk az idén.
A Szitakötő számai mindig egy-egy olyan témát járnak körül művészeti és tudományos megközelítésben, amelyek mindenkit érintenek, s a legkisebbeknek is vannak tapasztalataik, de legalábbis elképzeléseik róluk. Témája volt a lapnak az elmúlt években például: - a robotok világa, - a fény, - a színek, - a hangok, - a rosszaság-jutalmazás-büntetés, - a közös-ség fogalma, - a gyerekjogok, - a szerencse-hiedelmek-babonák fogalomköre, - a vendég-ség kultúrája, - a sárkányok, - a testvérek.
A kicsiknél inkább a mesék és versek segítenek megközelíteni az adott témát, s kevesebbet lehet meríteni a tudományos cikkekből, a nagyobbakkal már az ismeretközlő cikkek tartalmát is részletesen fel lehet dolgozni, de tőlük sem idegenek a lap sajátos stílusú, modern, játékos hangvételű meséi és versei. Minden korosztályra nagy hatással van a lap színes, gazdagon illusztrált, művészi színvonalú megjelenése. Mindezek a sajátosságok különösen alkalmassá teszik a Szitakötőt a komplex, élményszerű feldolgozásra.
Rendszeresen alkalmazott módszereink: egy-egy írás elolvasása utáni beszélgetés, személyes élmények, vélemények kibontása, 4-5 fős csoportokban tevékenykedés, az olvasmányok továbbgondolása, egy-egy szituáció eljátszása, párbeszédek rögtönzése, szereplők megjelenítése rajzban, bábban, bábjátékban. Az idén új előadásmódot próbáltunk ki a papírszínház bevezetésével. A "Testőr" című testvér-történetet dolgoztunk fel első próbálkozásként. Előkészítésképpen megismerkedtünk egy grafikus által tervezett, készen vásárolt papírszínházi mesével. (Tasi Katalin - Maros Krisztina: „A vízcsepp”) Aztán a mi történetünket jelenetekre bontva megrajzoltunk, a lényegkiemelésre és az érzelmek ábrázolására koncentrálva. Végül gyakoroltuk a mese közös felolvasását és a színházi élmény minél teljesebbé tételét. Mindenki részt vett az előadásban, egyszer mint alkotó-közreműködő, máskor mint értő közönség. A szülőket és pedagógusokat is meghívtuk.
A szakkörre jellemző, hogy sokat kreatívkodunk, kézműveskedünk. Alkotásaink láthatók a Szitakötő szakköri falon a zsibongóban. A változatosság fontos alapelvünk, hiszen szakkört délután 4 és 5 óra között tartjuk, mondhatjuk, hogy a munkanap végén, „túlórában”. Tehát mindent el kell követni, hogy a lap kínálta sokszínű tematikán és írásokon túl, a tevékenységi formák is nagyon változatosak és játékosak legyenek.
Nagyon figyelünk a gyerekek egyéniségére, pozitív tulajdonságaira és képességeire. Úgy alakítjuk a szakköri foglalkozásokat, hogy mindenkinek alkalma legyen megmutatni, amiben ügyes, de fejlődjön az a képessége is, amiben kevésbé jó. Fontosnak tartjuk a jó közösség kialakítását, ahol figyelmesek, elfogadóak, segítőkészek egymással a gyerekek. Szintén nagy hangsúlyt helyezünk az önállóságuk, szervezési képességeik fejlesztésére. Mivel többnyire kisebb csoportokban kell egy-egy feladatot megoldani, ez magával hozza az együttműködési képesség, az alkalmazkodás, munkamegosztás fejlődését. Nagyon jó látni, hogy a változó összetételű csoportok legtöbbször eredményesen, időre megbirkóznak olyan összetett feladatokkal, mint egy mese bábszínházi előadása.
Mi szakkörvezetők 67 másik iskola pedagógusaival együtt tagjai vagyunk a Szitakötő lap online módszertani műhelyének, ahol jó ötleteket, módszereket tanulhatunk egymástól. A folyóirat weboldalára ugyanis mindenki rendszeresen feltölti óraleírásait, rejtvényeit, feladatlapjait, szemléltető anyagait, így átvehetjük azokat egymástól vagy továbbgondolhatjuk, átalakíthatjuk.
- május 12. Hevesi Mária, Salga Anna szakkörvezetők
A papírszínházi előadáson készült fotók.