Pénteken 9 órakor a Kálvária Sportnap ünnepélyes megnyitóján vendégeink között felsorakoztak az öttusázók és nemzeti színű tréningruhájában Martinek János olimpiai bajnok is. A megnyitó után a hat fiatal versenyző: Filótás Edina, Horváth Anita, Fáth Gabriella, Balázs István, Hatvany Tamás, Kerekes András, hatalmas, kerekeken guruló felszerelés-csomagjaikkal bevonultak az öltözőbe, hogy felkészüljenek az úszás bemutatóra.
10 órakor népes gyereksereg várta őket az uszodában. Kovács Tamás és Kovács Attila edzők elmondták a közönségnek, amit az öttusa úszás versenyszámáról tudni kell, majd vízbe csobbantak a sportolók. Előbb bemelegítettek, majd 100m-es versenytávon megmérkőztek, külön a fiúk, külön a lányok. A győzteseket lelkes taps fogadta.
Az úszás után, 11 órakor a tornacsarnok gyerekközönsége várta a versenyzőket. A hatalmas csomagokból először a légpisztolyok kerültek elő. Martinek János mikrofonnal a kezében ismertette az öttusa sport legfőbb jellemzőit és az öt sportágat: az úszást, futást, lövészetet, vívást, lovaglást, melyekből sajnos most a lovaglást és a futást mellőzni kellett.
Az előkészületek után látványos és izgalmas lövészet bemutató következett. A fegyverek kezelése, a lövéssorozat előkészületei, a sportolók mozdulatai, koncentrációja, a 9-es, 10-es lövésekkel teli lőlapok ámulatba ejtették a közönséget. A gyerekek hamarosan maguk is kipróbálhatták a fegyvereket. A sportolók nagyon kedvesen és türelmesen segítettek, magyaráztak, válaszoltak a kérdésekre, javították a testtartást, kartartást, segítettek újratölteni a fegyvert, ügyeltek rá, hogy mindenki sorra kerüljön. A háttérben az edzők és Martinek János figyelték, hogy minden rendben zajlik-e.
Ezután a vívás következett. A csomagokból vívóöltözék és tőrök ki, az elektromos találatjelző készülék összeszerelése, átöltözés. A tőrt, az öltözéket, a verseny menetét ismét Martinek János mutatta be. Megtudtuk, mi számít találatnak és hogyan működik a vívóruhával összekapcsolt jelzőkészülék. Majd páronként megvívtak egymással a versenyzők. Végül Martinek János is beöltözött és mérkőzést vívott az egyik versenyzővel. A találatokat Kovács Attila edző kommentálta. Az eredmény 2:1 lett az "ifjúság" javára.
A tőröket ugyancsak kipróbálhatták a gyerekek -- természetesen a fegyelem itt is alapkövetelmény volt, úgy, mint a lövészetnél.
A bemutató közben és után fényképezkedés minden mennyiségben. Felszerelés összecsomagolása, majd ebéd. A versenyzők dicsérték a menza-menüt.
Fél 2-kor a könyvtárban gyülekeztek a legkitartóbbak, hogy beszélgethessenek Martinek Jánossal és az edzőkkel. A gyerekek kiváncsisággal vegyes tisztelettel hallgatták az olimpikon élményeit. Szó esett a közelgő budapesti világbajnokságról is, amely 2008. május 29-től június 3-ig tart majd. A beszélgetés végén Martinek János táskájából előkerültek sportpályafutása legbecsesebb ereklyéi: a szöuli (1988-as) olimpiai aranyérem és az atlantai (1996-os) bronzérem. Közelről megcsodálhattuk, kézbevehettük ezeket a hatalmas, belül ezüst, kívül arany illetve bronz érmeket.
Ezután autogram, fényképosztás, vendégkönyvbe beírás a végtelenségig.:) Nehezen tudtak elszabadulni tőlünk.
Nekem úgy tűnt, hogy az öttusázók az öt sportágon túl egy hatodikban is kiemelkedőt nyújtanak: a gyerek- és felnőttközönség iránti türelemben, figyelmességben. Végig azt éreztették velünk, hogy ezen a napon értünk vannak, mi vagyunk a fontosak. "Húztuk-vontuk" őket, mindenki fotózkodni, beszélgetni akart velük, és ők ebben a "tusában" végtelen kitartással vettek részt.
KÖSZÖNJÜK, és reméljük, találkozunk még velük.
A sportnap többi eseménye, és az eredmények is hamarosan olvashatók és láthatók lesznek blogunkon.

Öttusa/I. 2008.02.01.