"A vers az, amit mondani kell." Több könyvében is olvasható Kányádi Sándornak ez a kis története, arról, hogyan fogalmazta meg nagyon egyszerűen és tömören egy kisfiú a költészet lényegét.
Kányádi Sándor bácsi pedig az, akit hallgatni kell. Ahogy mesél, beleszőve személyes történeteibe a hazáról, a történelemről, a költészetről, a magyarságról, a magyar nyelvről azt a kristálytiszta tudást, ami csak a költők sajátja.
Tegnapi gyöngyösi "meséi" között az Internet fontossága is szerepelt. Elmondta, hogy a magyarok nagyon jó úton haladnak, amikor fölteszik a világhálóra szellemi javaikat, s a magyar irodalmat. Minden magyar, legyen a világ bármelyik pontján, hozzájuthat ezekhez az értékekhez, s kapcsolatot teremthet egyik magyar a másikkal -- határok nélkül. Így valósul meg Illyés Gyula gondolata, a "Haza a magasban". Hozzátette még, hogy ő azt a szerkezetet, amellyel a világháló elérhető, még nem használta. De biciklizni sem tanult meg -- mondta önmagán mosolyogva --, mégis tudja, hogy a bicikli egy nagy találmány.
Nagyon jó, hogy láthattuk, hallgathattuk, s hogy diákjaink közül is sokan eljöttek. Kérlek benneteket, akik ott voltatok, mondjátok el itt a blogon ti is, mit éreztetek, mire figyeltetek fel az elmondott "mesék" közben. Csak egy kattintás a hozzászólás linkjére...;-)

Kányádi Sándor Gyöngyösön 2008.10.21.