Kálváriások könyvtári blogja

Régóta ismerem a Csodaceruza Magazint. Kisiskolás olvasóimmal már 2 éve részt veszünk a lap "Olvasni jó!" játékaiban. Az idén augusztusban a gólyatáborozó elsősökkel már rajzoltunk-olvastunk is belőle. Az egyik legjobb olvasni-nézegetnivaló és legérdekesebb játék, amit egy kisiskolás kezébe adhatok. Hozzáteszem azt is, hogy a lap népszerűsítéséhez csak szakmai érdekem fűződik, anyagi nem.
Biztatok mindenkit, aki teheti, fizessen elő a folyóiratra, és játsszunk együtt a Csodaceruzával!
(Hevesi Mária könyvtáros)

2014 novembertől 2015 tanév végéig a Csodaceruza magazin öt megjelenő számában izgalmas feladatsorokat találtok, amelyek mind-mind Csukás István műveihez kapcsolódnak.

Mit kell tenni?

A.) Rendeljétek meg legalább 20 példányban (vagy ahányan vagytok az osztályban) a Csodaceruza magazint, és minden hónapban küldjétek vissza egy csomagban, közösen a kitöltött lapokat, melyeket a magazinban találtok!

B.) 1-4. évfolyamos diákok!: Nálunk a Kálváriaparti suliban nemcsak az osztályotokkal együtt jelentkezhettek a játékba, hanem az iskolai könyvtáron keresztül is. Szóljatok nekem, ha szeretnétek Csodaceruzát és szeretnétek játszani! A könyvtári Csodaceruza játékosok, ha végigjátsszák mind az 5 fordulót, a végén tőlem is kapnak 1-1 jutalomkönyvet.

A feladványokat életkorok szerint állítottuk össze:
5–7 éveseknek és 8–10 éveseknek

 A feladatokat oldjátok meg, és a következő fordulóban minden visszaérkező feladvány beküldőjét ajándékokkal (képeslapok és csokik) jutalmazzuk, de minden alkalommal 10 könyvet is kisorsolunk!

A játék végén kiderül, hogy melyik osztály tanulói lesznek azok, akik találkozhatnak Csukás Istvánnal!
A győztes osztály egy értékes, Csukás István könyveiből álló csomagot is nyer a játék végén!

A Csodaceruza magazin  féléves előfizetési díja: 2950 Ft/gyerek

Mit tartalmaz az előfizetés?

– 40 oldalas színes magazin 5 alkalommal
– a magazinban kiemelhető oldalakon játék Csukás István műveihez, melynek kitöltése és visszaküldése után a következő számmal együtt ajándékot küldünk minden gyereknek (5 alkalommal)
– a játékban részt vevő osztályok között 10 Csukás István-könyvet is kisorsolunk 5 alkalommal
– a játék végén ajándékcsomag a legaktívabb osztálynak
– a nyertes osztálynak találkozót szervezünk Csukás Istvánnal

Jelentkezési határidő: szeptember 30.

Az idei tanévben is csütörtökönként délután 4-kor - amikor egyébként éppen bezárna a könyvtár - népes és lelkes gyerektársaság gyülekezett az ajtóban. Dohány Albertné Kati néni tartott nekik "kalandtúrákat" a polcok között, hol Janikovszky Éva, hol Csukás István vagy Lázár Ervin könyveit vagy éppen az állatokról szóló könyveket keresve. 

A 2.-3.-4. osztályosokból álló klubtagság a foglakozások előtt és után még nagy-nagy csereberék (te-mit-olvastál, én-mit-olvastam) közepette kölcsönözhetett is. Mindig nehezen lett vége a programnak, még 5 órakor is sorban állás volt a kölcsönző számítógépnél. Néha "kölcsönvettem" a társaságot én is Kati nénitől egy-egy szitakötős foglalkozásra, januártól pedig megismertettem velük a Csodaceruza folyóirat internetes játékát, közösen megoldva az első feladatot, a Télenkedés című versíró játékot.

Aztán a 2. félévben Kati néni hosszú betegsége miatt többnyire én hoztam újabb könyves témákat, játékokat az összejövetelekre, majd bekapcsolódott az iskola "új" tanítónénije, Salga Anna is.
6 foglakozáson keresztül olvastuk és dolgoztuk fel Bagossy László A Sötétben Látó Tündér meséjét. Ki-ki "tündérpróbákon" bizonyította, mi az, amiben ő a legügyesebb, milyen tündérnevet kaphatna ő, ha a mesében lennénk. Annyira megszerettük ezt a mesét, hogy a gyerekek hétről hétre síri csendben hallgatták a soron következő részt, és együtt sírtak-nevettek nemcsak Pirinyó Minyóval és Tökmag királyfival, de még a 11 fejű sárkánnyal is.

Azután rendeztünk nyelvtörő versenyt, lexikonban kereső versenyt, találós kérdés kitaláló versenyt. Játszottunk a Kincses ládika játékaival, és a LÜK játékokkal is. Közben hétről-hétre szó esett a Csodaceruzáról és az aktuális heti feladatukról. Ha úgy adódott segítettünk is egymásnak, közösen rajzoltunk, írtunk, hogy időben beküldhessem a szerkesztőségnek a megoldásokat, a gyerekek szép munkáit. Nagyon megszerették és megszokták ezt az izgalmas szórakozást. Ha a könyvtár felé jártak, a hét többi napján is kérdezgették mi most a feladat, én meg biztattam őket, és figyeltem a határidőkre. Így aztán év végére 17 játékon vagyunk túl, és több kevesebb virtuális csodaceruzával gazdagodott a játékba bekapcsolódó 27 diák, akik nemcsak könyvtárklubosok, mert híre ment a remek szórakozásnak a barátnői körökben is.

Május utolsó csütörtökén megtartottuk a klub ünnepélyes zárófoglakozását, ahol végre tényleg megkapta mindenki a maga tündérnevét, egy emléklapon igazolva, milyen tündérpróbákban volt a legügyesbb. Eljött Kati néni is, ő könyvekkel jutalmazta a könyvtárklubosokat. Anna néni pedig egy igazán finom, (mert nem csak az epret, hanem a szívét is beletette) epertortát hozott, hogy még jobb, szebb, finomabb legyen ez az utolsó alkalom.