Az idei tanévben is csütörtökönként délután 4-kor - amikor egyébként éppen bezárna a könyvtár - népes és lelkes gyerektársaság gyülekezett az ajtóban. Dohány Albertné Kati néni tartott nekik "kalandtúrákat" a polcok között, hol Janikovszky Éva, hol Csukás István vagy Lázár Ervin könyveit vagy éppen az állatokról szóló könyveket keresve.
A 2.-3.-4. osztályosokból álló klubtagság a foglakozások előtt és után még nagy-nagy csereberék (te-mit-olvastál, én-mit-olvastam) közepette kölcsönözhetett is. Mindig nehezen lett vége a programnak, még 5 órakor is sorban állás volt a kölcsönző számítógépnél. Néha "kölcsönvettem" a társaságot én is Kati nénitől egy-egy szitakötős foglalkozásra, januártól pedig megismertettem velük a Csodaceruza folyóirat internetes játékát, közösen megoldva az első feladatot, a Télenkedés című versíró játékot.
Aztán a 2. félévben Kati néni hosszú betegsége miatt többnyire én hoztam újabb könyves témákat, játékokat az összejövetelekre, majd bekapcsolódott az iskola "új" tanítónénije, Salga Anna is.
6 foglakozáson keresztül olvastuk és dolgoztuk fel Bagossy László A Sötétben Látó Tündér meséjét. Ki-ki "tündérpróbákon" bizonyította, mi az, amiben ő a legügyesebb, milyen tündérnevet kaphatna ő, ha a mesében lennénk. Annyira megszerettük ezt a mesét, hogy a gyerekek hétről hétre síri csendben hallgatták a soron következő részt, és együtt sírtak-nevettek nemcsak Pirinyó Minyóval és Tökmag királyfival, de még a 11 fejű sárkánnyal is.
Azután rendeztünk nyelvtörő versenyt, lexikonban kereső versenyt, találós kérdés kitaláló versenyt. Játszottunk a Kincses ládika játékaival, és a LÜK játékokkal is. Közben hétről-hétre szó esett a Csodaceruzáról és az aktuális heti feladatukról. Ha úgy adódott segítettünk is egymásnak, közösen rajzoltunk, írtunk, hogy időben beküldhessem a szerkesztőségnek a megoldásokat, a gyerekek szép munkáit. Nagyon megszerették és megszokták ezt az izgalmas szórakozást. Ha a könyvtár felé jártak, a hét többi napján is kérdezgették mi most a feladat, én meg biztattam őket, és figyeltem a határidőkre. Így aztán év végére 17 játékon vagyunk túl, és több kevesebb virtuális csodaceruzával gazdagodott a játékba bekapcsolódó 27 diák, akik nemcsak könyvtárklubosok, mert híre ment a remek szórakozásnak a barátnői körökben is.
Május utolsó csütörtökén megtartottuk a klub ünnepélyes zárófoglakozását, ahol végre tényleg megkapta mindenki a maga tündérnevét, egy emléklapon igazolva, milyen tündérpróbákban volt a legügyesbb. Eljött Kati néni is, ő könyvekkel jutalmazta a könyvtárklubosokat. Anna néni pedig egy igazán finom, (mert nem csak az epret, hanem a szívét is beletette) epertortát hozott, hogy még jobb, szebb, finomabb legyen ez az utolsó alkalom.
