Talán gyereknapi, talán pünkösdi meglepetésnek szánta Miklya Zsolt költő azt a két gyönyörű verset, melyet ma találtam a Költögető postafiókjában!? Az ilyen esetek nem mindennaposak - nemhogy igazi költők, de a költögető gyerekek sem küldenek párosával naponta verseket a blogra, hát el kell mesélnem az előzményeket.
Két hete másodikosainkkal informatika órán illusztrációkat készítettünk Paintben. A téma a Szitakötő legutóbbi számából Miklya Zsolt: Végtelen sál című verse volt. A rajzokat közzétettem itt a Költögetőn. Horgas Judit, a Szitakötő szerkesztője elküldte a költőnek is azokat, mert szerinte igen jól sikerültek. Hamarosan Miklya Zsolt kedves hozzászólásokban dicsérte meg az alkotásokat. Előbb mi belebújtunk az ő végtelen sáljába - aztán ő bújt bele a gyerekrajzok végtelen világába. Így született Szabó Norbi rajzához a "Há per vé" és Fehér Lauráéhoz a "Nagy csíkos felleg".
S ha már a végtelennél tartunk - az én örömöm is végtelen. A legszebb álmom válik valóra, amikor a Költögetőn alkotásaikban találkoznak: a költő és a gyermek.
Köszönjük Miklya Zsoltnak, hogy művészetével és figyelmével megajándékozott bennünket, és köszönjük a közvetítést Horgas Juditnak.
Miklya Zsoltról sokat megtudhatunk honlapjáról: www.miklyazsolt.eoldal.hu
Életéről olvashatunk többek között a Szivárványújságban: Ismered?... címmel