Kálváriások könyvtári blogja

Az idén is folytatódik a "Szitakötőzés", vagyis a folyóirat negyedévente megjelenő számainak érdekes cikkeit, meséit, verseit felhasználó foglalkozássorozat. Ősztől már nem csak Hevesi Mária könyvtáros, hanem Csikós Lászlóné magyar szakos tanár és Simonné Schirm Szilvia napközis nevelő is bekapcsolódtak a munkába. 

Így az elmúlt hetekben a Szitakötő őszi számának tartalmával ismerkedhettek a 2-4. évfolyamos könyvtárklub tagok, a 4.b napközis csoportja és az 5.b osztály tagjai.

A 4.b tagjait az éjszakai állatok világa érdekelte a legjobban, erről olvastak tudományos cikket a folyóiratban, képeket nézegetve, érdekes kérdésekre válaszolva. Éjszakai állatokat hajtogattak és rajzoltak, találós kérdéseket oldottak meg.Gyönyörű rajzokat készítettek az álommal kapcsolatos vershez. 

A könyvtárklubosok a félénk kísértetlány, Evéke meséjét olvasták el, s ennek kapcsán szót ejtettek éjszakai és egyéb félelmeikről. Ezután az éjszakai tájékozódást próbálgatták. Tapogatózva, zajok, majd illat után haladva kellett eljutniuk a célba. A játék harmadik részében a félbevágott citrommal szó szerint orránál fogva vezették a bekötött szemű játékost. A foglakozás végén megállapították, hogy ha a szemünket nem használhatjuk, akkor - mi emberek - a legkönnyebben a fülünkkel tudunk tájékozódni. 

Az 5.b-sek Kittenberger Kálmánról olvastak a Szitakötőben. A "Madár úr" című cikket kisebb csoportokban dolgozták fel. Az internetről is gyűjtöttek érdekességeket, képeket a témához, majd keresztrejtvényt fejtve ellenőrizték tudásukat. Ők az Uhu éneke című verset olvasva kaptak kedvet a rajzoláshoz.

Az elkészült illusztrációkat a versekkel együtt megtalálod a fenti linkekre kattintva a Költögető blogon. A Szitakötő említett cikkeinek első bekezdéseit is elolvashatod a beszámoló megfelelő linkjein.
Ha többet is szeretnél olvasni, kölcsönözd ki a Szitakötőt a könyvtárból!

Mikor volt, mikor nem volt, volt valahol egy kastély. Egy király élt benne a feleségével. Egyszer elment a király vadászni az erdőbe, és nagyon eltévedt. Azt mondogatta magában, hogy aki kivezeti ebből az erdőből, azt gazdagon megjutalmazza. Ahogy ezt mondogatta, nyomban ott termett előtte egy ördög, s azt mondta:
- Én kivezetlek az erdőből, ha nekem adod azt, ami most nincs, de nemsokára lesz.
A király mit gondolt, mit nem, beleegyezett az ajánlatba, s az ördög kivezette. Mikor hazaért, nagy öröm várta. Gyermeke született. Eszébe jutottak az ördög szavai: 15 év múlva elviszi majd azt, ami nem volt addig, amíg haza nem ért. Nagyon elszomorodott.

Telt-múlt az idő, a királylány felcseperedett, és 15. születésnapján eljött érte az ördög. Sírt nagyon a leány, sírtak a szülei is, de mindhiába. Nem volt mit tenni. Felöltöztették arany ruhába, és odaadták az ördögnek. Az ördög egy csodaszép szárnyas paripára ültette a lányt, azon vitte el. A pokolban kiderült, hogy a táltos paripa valójában egy királyfi. Megszöktek az ördög varázskönyve segítségével. Az ördög hiába kereste őket, így aztán mérgében megpukkadt.

Mikor hazaértek, nagy lakodalmat csaptak, volt mulatság olyan, hogy még a kutya is fánkot evett.

 Ma az 5.a osztályosok könyvtári óráján az volt a feladat, hogy néhány véletlenszerűen kiválasztott - népmese kártyákból húzott - meseelemből alkossanak mesét a gyerekek. Laczkó Lizett és Mózes Dóra népmeséje sikerült a legjobban, a történet kereksége és a választékos, mesés szófordulatokat használó megfogalmazás miatt. Gratulálok Lizettnek és Dórának, és az osztály valamennyi tagjának, hiszen mindenki sikeresen megoldotta a feladatot. Kaptak is jóvátevő varázscukrot utána! A következő órákon biztosan nem győztek csodálkozni a tanáraik, annyira jók lettek. (Legalábbis remélem!)