Mikor volt, mikor nem volt, volt valahol egy kastély. Egy király élt benne a feleségével. Egyszer elment a király vadászni az erdőbe, és nagyon eltévedt. Azt mondogatta magában, hogy aki kivezeti ebből az erdőből, azt gazdagon megjutalmazza. Ahogy ezt mondogatta, nyomban ott termett előtte egy ördög, s azt mondta:
- Én kivezetlek az erdőből, ha nekem adod azt, ami most nincs, de nemsokára lesz.
A király mit gondolt, mit nem, beleegyezett az ajánlatba, s az ördög kivezette. Mikor hazaért, nagy öröm várta. Gyermeke született. Eszébe jutottak az ördög szavai: 15 év múlva elviszi majd azt, ami nem volt addig, amíg haza nem ért. Nagyon elszomorodott.Telt-múlt az idő, a királylány felcseperedett, és 15. születésnapján eljött érte az ördög. Sírt nagyon a leány, sírtak a szülei is, de mindhiába. Nem volt mit tenni. Felöltöztették arany ruhába, és odaadták az ördögnek. Az ördög egy csodaszép szárnyas paripára ültette a lányt, azon vitte el. A pokolban kiderült, hogy a táltos paripa valójában egy királyfi. Megszöktek az ördög varázskönyve segítségével. Az ördög hiába kereste őket, így aztán mérgében megpukkadt.
Mikor hazaértek, nagy lakodalmat csaptak, volt mulatság olyan, hogy még a kutya is fánkot evett.
Ma az 5.a osztályosok könyvtári óráján az volt a feladat, hogy néhány véletlenszerűen kiválasztott - népmese kártyákból húzott - meseelemből alkossanak mesét a gyerekek. Laczkó Lizett és Mózes Dóra népmeséje sikerült a legjobban, a történet kereksége és a választékos, mesés szófordulatokat használó megfogalmazás miatt. Gratulálok Lizettnek és Dórának, és az osztály valamennyi tagjának, hiszen mindenki sikeresen megoldotta a feladatot. Kaptak is jóvátevő varázscukrot utána! A következő órákon biztosan nem győztek csodálkozni a tanáraik, annyira jók lettek. (Legalábbis remélem!)
