Iskolatörténeti kiállításhoz gyűjtöm, rendezem mostanában a fennmaradt dokumentumokat. Tegnap az iskola egykori diákújságját olvasgattam, amely 1989-1995-ig "Irka", majd 1998-2000-ig "Sulinfó" néven jelent meg. Lapozgatása közben újraéledtek emlékeim az akkori iskolás gyerekekről, akik ötletadói, szerzői, szerkesztői, terjesztői voltak az egyes lapszámoknak. Tehetségüknek és szorgalmuknak köszönhetően jól sikerült írások, eredeti (nem innen-onnan összeollózott) humor, karakteres és őszinte gyermek és felnőtt vélemények fogalmazódtak meg benne. A két diákújság a megjelenés éveiből az iskolai élet elég sok mozzanatát őrizte meg. Például csak itt maradt meg a karácsonyi ünnepségek műsora, szereplőinek névsora, valamint a tanévek összesített versenyeredményei. Ízelítőül és KEDVCSINÁLÓNAK A MOSTANI BLOGOS ÚJSÁGÍRÁSRA KÉSZÜLŐKNEK néhány részlet az írásokból:
Leitner Karina "Egy kutyaszelídítés története" című képes naplója több számban is megjelent 1988-89-ben. (A szerző ekkor 6. osztályos volt.)
10. rész: "Ott maradj!"
"Elhatároztam, hogy ha már az "ülj!" be van tanítva, hasznát veszem az "ott maradj"-nak is. (Például boltba menetelkor, amikor csak úgy utánam jön.) Kikötöttem a kerti csaphoz, és jó hangosan mondtam neki háromszor: -- Ott maradj! -- Ott is maradt, mert ki volt kötve, mi meg elmentünk, hogy ne lásson. Egyre hosszabb ideig voltunk oda. Végül levettük a pórázt. Elfutottunk... Kisvártatva jön Tuchy! Visszavittük. Na, mondom, ezt még gyakorolni kell."
Kovács Gerdáék tesi tagozatos osztályáról (osztályfőnök: Takács Zoltánné majd Váradi Katalin) "Ezt írtuk magunkról : a 6.t" címmel jelent meg válogatás az egyik számban. Egymásról és a közösségről igen őszintén fogalmazták meg a gyerekek véleményüket, érzéseiket. Néhány írás a sok közül:
"Én szeretek ebbe az osztályba járni. Talán azért, mert 6 éve együtt vagyunk. Főleg akkor volt jó, amikor még a régi osztálytársak is ide jártak. Azóta már sok gyerek megfordult nálunk. Van aki jól érezte magát, van aki nem. Sajnos most 7 gyerek ment el tőlünk, s így 29-en maradtunk."
"Általában jól szoktam magam érezni, de néha nagyon idegesít az a hangzavar, ami itt szokott lenni. Igaz, én már első óta ebbe az osztályba járok, és megszoktam. A fiúkat nagyon tudom utálni. Most voltunk 2 napos osztálykiránduláson, sok mindenkit csak ott ismertem meg igazán."
"Az osztályban D.P. a legmagasabb. Sajnos. Ha magasabb lennék, már rég jól megvertem volna, de psszt!"
"Elég rosszak vagyunk az órán, de azért, mert sok mindent szeretnénk egymásnak mondani...De amúgy oda szoktunk figyelni."
"Az órákon sokszor olyanok vagyunk, mint amilyenek a tanárok. Ha egy tanár szigorú, akkor mi is csendesebbek vagyunk és csak levelekben beszélgetünk. De ha egy helyettesítő tanár engedékenyebb, akkor rögtön megindul a kiabálás és a dobálás. Ezt mutatja a kirándulás estéje is. Osztályfőnök tanár néni nem tudott ránk eléggé vigyázni, és majdnem elkezdődött a hálózsákban ugráló verseny... De mielőtt igazán elkezdődött volna, be is fejeződött, ugyanis belépett az osztályfőnök, és mindenki oda vetődött, ahova tudott. Edina éppen énrám!"
