Végignézve a könyvtár ez évi programját, kipipálható mindegyik tervezett esemény, már csak könyvek év végi visszahozatala van hátra.
Igaz, a blogírással az idén gyakran elmaradtam. Még most is adós vagyok a Szitakötő napról írt beszámolóval, és a Könyvtárklub idei tevékenységének összefoglalásával. Jobb későn, mint soha! - most pótolom.
KÍVÁNOK MINDENKINEK ÉLMÉNYEKKEL TELI, PIHENTETŐ ÉS ERŐGYŰJTŐ NYÁRI SZÜNIDŐT!
Találkoz(z)unk szeptemberben!
Marika néni
Az idei tanévben is csütörtökönként délután 4-kor - amikor egyébként éppen bezárna a könyvtár - népes és lelkes gyerektársaság gyülekezett az ajtóban. Dohány Albertné Kati néni tartott nekik "kalandtúrákat" a polcok között, hol Janikovszky Éva, hol Csukás István vagy Lázár Ervin könyveit vagy éppen az állatokról szóló könyveket keresve.
A 2.-3.-4. osztályosokból álló klubtagság a foglakozások előtt és után még nagy-nagy csereberék (te-mit-olvastál, én-mit-olvastam) közepette kölcsönözhetett is. Mindig nehezen lett vége a programnak, még 5 órakor is sorban állás volt a kölcsönző számítógépnél. Néha "kölcsönvettem" a társaságot én is Kati nénitől egy-egy szitakötős foglalkozásra, januártól pedig megismertettem velük a Csodaceruza folyóirat internetes játékát, közösen megoldva az első feladatot, a Télenkedés című versíró játékot.
Aztán a 2. félévben Kati néni hosszú betegsége miatt többnyire én hoztam újabb könyves témákat, játékokat az összejövetelekre, majd bekapcsolódott az iskola "új" tanítónénije, Salga Anna is.
6 foglakozáson keresztül olvastuk és dolgoztuk fel Bagossy László A Sötétben Látó Tündér meséjét. Ki-ki "tündérpróbákon" bizonyította, mi az, amiben ő a legügyesebb, milyen tündérnevet kaphatna ő, ha a mesében lennénk. Annyira megszerettük ezt a mesét, hogy a gyerekek hétről hétre síri csendben hallgatták a soron következő részt, és együtt sírtak-nevettek nemcsak Pirinyó Minyóval és Tökmag királyfival, de még a 11 fejű sárkánnyal is.
Azután rendeztünk nyelvtörő versenyt, lexikonban kereső versenyt, találós kérdés kitaláló versenyt. Játszottunk a Kincses ládika játékaival, és a LÜK játékokkal is. Közben hétről-hétre szó esett a Csodaceruzáról és az aktuális heti feladatukról. Ha úgy adódott segítettünk is egymásnak, közösen rajzoltunk, írtunk, hogy időben beküldhessem a szerkesztőségnek a megoldásokat, a gyerekek szép munkáit. Nagyon megszerették és megszokták ezt az izgalmas szórakozást. Ha a könyvtár felé jártak, a hét többi napján is kérdezgették mi most a feladat, én meg biztattam őket, és figyeltem a határidőkre. Így aztán év végére 17 játékon vagyunk túl, és több kevesebb virtuális csodaceruzával gazdagodott a játékba bekapcsolódó 27 diák, akik nemcsak könyvtárklubosok, mert híre ment a remek szórakozásnak a barátnői körökben is.
Május utolsó csütörtökén megtartottuk a klub ünnepélyes zárófoglakozását, ahol végre tényleg megkapta mindenki a maga tündérnevét, egy emléklapon igazolva, milyen tündérpróbákban volt a legügyesbb. Eljött Kati néni is, ő könyvekkel jutalmazta a könyvtárklubosokat. Anna néni pedig egy igazán finom, (mert nem csak az epret, hanem a szívét is beletette) epertortát hozott, hogy még jobb, szebb, finomabb legyen ez az utolsó alkalom.
Április 24-én Horgas Judit, a Szitakötő folyóirat szerkesztője volt a vendégünk.
Először a 4.-5. osztályosoknak tartott foglalkozást a folyóirat tavaszi számából. Elsőként elkészítették, majd érdekes kísérletet végeztek a végtelen Möbius-szalaggal. Kipróbálták, mi történik, ha hosszában félbevágják, majd még egyszer megismétlik ugyanezt a műveletet. Igen meglepő volt az eredmény.
Majd logikai feladvány következett: hogyan lehet 6 fogpiszkálóból kevéske gyurma segítségével 4 háromszöget létrehozni. Rövidebb-hosszabb fejtörés, tanakodás után mindegyik asztaltársaságnak sikerült megoldani a feladatot.
Végül a négy évszakot és a hozzájuk kapcsolódó, állatokkal, növényekkel, időjárással és ünnepekkel kapcsolatos fogalmakat kellett táblázatba rendezni. Akiknek sikerült, golyóstoll volt a jutalmuk. Többször is lehetett próbálkozni, ezért hosszú sorokban várakoztak a gyerekek az ellenőrzésre. Mindenki nagy türelemmel és kitartóan próbált eljutni a hibátlan megoldásig.
Nemcsak a játékos feladatokat, hanem a közöttük zajló beszélgetéseket is élvezték a résztvevők, aktívan figyeltek, gondolkodtak, elmondták a véleményüket, és meghallgatták a másikét. Nagyon jó hangulatú, érdekes órát töltöttek el a Szitakötővel és Horgas Judittal.
Délután folytatódott a program. A pedagógusoknak tartott gondolatébresztő előadást Judit. Ízelítőt kaptunk a folyóirat tartalmából, szellemiségéből. És ötlettárat a folyóirat felhasználási lehetőségeiből a tanórán. Az éppen aktuális tavaszi számot és annak központi témáját, a változást jártuk körül.
- Megvitattuk: szeretjük-e a változást?
- Példákat kerestünk arra, hogyan változtak száz év alatt a férfi és női lét jellemző fogalmai, tárgyai, tevékenységei.
- Megbeszéltük, mit őrzött meg mégis nemi szerepünk, viselkedésünk a múltból. Ennek kapcsán belegondoltunk a gyorsuló társadalmi és technikai változásokba, melyek megnehezítik annak eldöntését, mit tanítson az iskola.
- Kísérletet folytattunk: tudunk-e háromig számolni? És tudunk-e akkor is, ha páronként, egymásnak adjuk a szót, s nehezítésként egy-egy szám kimondását valamilyen jellel helyettesítjük? Ez már nem volt egyformán könnyű mindenkinek.
- Újabb kísérlet: tudunk-e csoportokba rendeződni egy-egy leírt szóval a kezünkben, annak helyét keresve a többieké között.
- Tudunk-e csoportmunkában a fejlődés útját kifejező szóláncokat alkotni?
Az utolsó játékként az volt a feladat egyenként mindenkinek, hogy egy-egy betű megváltoztatásával jussunk el az autótól a buszig. A győztesnek könyv volt a jutalma, melyet Petrovicsné Erika vihetett haza.
A képek tanúsága szerint mindenki jól érezte magát, önfeledten játszottunk, mint a gyerekek, és közben el is gondolkodtunk néhány kérdésen.
Köszönjük Horgas Juditnak és a Szitakötőnek ezt a tartalmas napot! Köszönjük, hogy immár 2 éve ismerhetjük, használhatjuk a Szitakötő folyóiratot. A napokban tudtuk meg, hogy a folyóirat alapítványa elfogadta a következő tanéve vonatkozó pályázatunkat, azaz "szitakötőzhetünk" jövőre is.
